Megoldásműhely

Az Örök business coaching téma - hogyan osszuk be az időnket jól. Ami az érdekes és tapasztalat része az az, hogy multinál, kisebb, nagyobb cégeknél is látok üzletileg sikeres vezetőket akár olyant, aki jól beosztja az idejét, mindenhova pontosan érkezik, nem kell rá várni, nem csúszik el, de olyat is, aki ennek pont az ellentéte. Nyilván az egyik esetben kevesebb energia, bosszankodás árán, míg a másik esetben ebből több van, de talán megfontoltabb üzleti döntéseket lehet hozni, illetve rugalmasabban tudja az ilyen ember a nem várt akadályokat venni, kezelni. Mégis, mi a célravezető, és hogy lehet az optimumot elérni? Hogy tud valaki egyáltalán ebben változtatni? Tanultam én is több megoldást, módszert, eszközt arra, hogy egyáltalán felmérjük, mire mennyi időnk megy el - de pont az olyan emberek, akik elúsznak, nem fogják tudni felírni mikor mennyi ideig mit csinálnak szerintem....

Egy újabb érdekes emberi viselkedéssel szembesültem. A lenti ép talán túlzás (mivel az a skizofréniát mutatja), de valamiért mégis az jut eszembe erről a dologról. És, hogy miről is van szó? Arról amikor valaki állít valamit, viszont nem aszerint cselekszik, működik, hanem vagy részben máshogy, vagy sokszor teljesen ellentétesen az állításával. Mondok egy példát. Szervezeti változás egy új vezetői pozíciót indukál, és többünk előtt ismert, hogy egy kolléga - aki egyébként is összefogott már egy kisebb csapatot - szívesen elvállalná ezt a beosztást. Viszont a kolléga - szóban legalábbis - azt fejezi ki, hogy nem Ő nem akar vezető lenni, nem igényli ezt a pozíciót, Ő csak tenni szeretné a dolgát. Közben viszont úgy viselkedik, hogy abból kiderült, valójában vágyik rá, akarja. Aztán amikor kiderül, hogy nem Ő kapja meg, akkor m egsértődik, rosszul esik neki, kiakad , stb. Ha egy ilyen szituációban megpróbáljuk szembesíteni az illetőt azzal, hogy ugye Te valójában akartad ezt a

Az is egy gyakran előforduló szituáció kollégák körében, amikor panaszkodnak, hogy mindent nekik kell csinálni, semmire nincs idejük, éjjel-nappal dolgoznak , mégis, amikor lenne valaki, akinek átadhatnák a feladatok egy részét, akkor nem teszik meg . Ilyenkor jönnek az olyan indokok, hogy hamarabb megcsinálom, mint, hogy elmagyarázzam , vagy, hogy nem tudja más megcsinálni , nem jól csinálja meg, utána ugyanannyi idő a javítá s, stb. Vajon mi van emögött, a pozíció féltése, hogyha más megtanulja rám már nem lesz szükség? Vagy egyfajta önbizalomhiány, hogy nem tudom átadni, mi lesz velem azután? Hogy lehet ezt jól kezelni? Néha még azt is nehéz megláttatni az illetővel, hogy mit is csinál valójában (vagyis hogy sok a munkája, mégsem adja át), mert nem hiszi el? ...

Sokszor látok munkahelyi környezetben olyan szituációt, amikor a "közös ellenfél" pl. ügyfél, alvállalkozó, partner helyett -  akivel valójában konfliktusunk van -, a kollégák egymás ellen fordulnak, egymást "cseszegetik", provokálják. Ilyenkor azt gondolom, hogy a résztvevőknek meg kell állni egy pillanatra, észrevenni  a szituációt és kicsit kívülről megnézni. Akkor észrevennék, hogy mit csinálnak és ráismerhetnek, hogy valójában kivel, mivel van problémájuk. Ezután pedig már nem egymás ellen, hanem együtt fellépve kellene a valódi "ellenfél" felé fordulni és a konfliktust megoldani. Persze az is megoldás, hogy az ilyen szituációkat akár utólag egy coach-al együtt közössen megbeszéljük csoportosan, és megnézzük, hogy lehetett volna máshogy kezelni, hogy legközelebb már úgy csináljuk.