Külső megfigyelő

Eddig is sokat hallottam - sőt egyszer saját szemmel is láttam - annak erejéről, hogy ha valaki ki tud lépni egy szituációból, milyen hatalmas, olykor durva, fejet a legszívesebben a falbavágó érzést okozó felismerésekre lehet szert tenni.

Hát most úgy igazán megértettem mi ez.
Mióta részmunkaidőben dolgozom a Multinál, azóta a napi körforgásból kiesek. Vagyis nem vonódok bele a mindennapi problémákba, harcokba, konfliktusokba, vitákba, azokat inkább csak utólag hallom, olvasom, látom az eredményét.

FANTASZTIKUS....

Coach szemmel...

De borzasztó emberi szemmel...

A legszörnyűbb azzal szembesülni, hogy eddig a legtöbb nekem sem tűnt fel, hiszen benne voltam, egyik szereplőként, sodort az ár, az indulat, az érzések, a határidők, a megfelelés egymásnak, a főnöknek, a tulajdonosnak, az ügyfeleknek...

És hát nem szép látni azt, hogy az emberek azért 90%-ban saját maguknak okozzák a problémáikat. 
Igen, a munkahelyen is, talán főleg ott (na jó és a párkapcsolatban).

Tudom ez nem újdonság, de mindig "izgalmasabb" saját bőrünkön érezni valamit, mint csak elolvasni valaki okoskodását, vagy élményét.

És hogy miért borzasztó látni ezt kívülről?

• Egyrészt mert szembesülsz vele, hogy eddig (és néha még most is) Te is ezt csináltad, csinálod, holott egyáltalán nem voltál vele (tudatosan) tisztában.
• Másrészt mert most már tudod, érted, hogy a többiek is ezt csinálják, de nem tudsz rajtuk segíteni (mivel ha el is mondod nem értik miről beszélsz, nem értik meg, azt hiszik rosszat akarsz nekik, stb).

Talán jobb benne lenni és szinte tudattalanul csinálni, húzni az igát, mint látni is nem tudni mit tenni ellene?

Várom a válaszokat, véleményeket...