Tükröm tükröm

Nem is olyan butaság ami a mesében van: "Tükröm tükröm mond meg nékem ki a legszebb a vidéken?"

a tükör erre ugye a mesében - legtöbbször - saját magát mutatja meg...
miről is szól ez, valóban CSAK arról, hogy ki a legszebb, vagy hogy én mit látok a tükörben?
és mit is látok a tükörben? amit látni akarok (lásd vékony lány kövérnek, néha kövér lány vékonynak látja magát).



Nem így van ez az életben is? Az agyoncsépelt vonzás törvénye is? Amit gondolok, azt kapom...
Azt látom amit látni akarok (csak sokszor persze nem tudatosan).

Na de az igazán érdekes mindez fordítva...
A visszatükrözés.
Ahogy viselkedem másokkal, úgy viselkednek ők is, ahogy gondolkozom róluk, úgy fognak ők is gondolkozni rólam. amit cselekszem, azt fogom visszakapni, ha jót teszek valakivel jót kapok vissza tőle, ha utálom, ő sem fog szeretni, ha rosszat teszek neki, hát tőle sem várhatok jót.
Persze nem mindig ugyanattól jön a visszatürközés, van hogy csak egy másik embertől, nőtől, férfitől, az újabb pártól, vagy generációkon keresztül:ű

• amit a meny tett anyósával, azt kapja vissza a meny a saját fia feleségétől
• ahogy az anya viselkedik fiával, azt kapja vissza valahogy a felnőtt férfitől idős korában
• amit egy nő a párjától kapott, azt adja vissza tudat alatt a következő párjának...

Egyszerre hihetetlenül és félelmetesen hangzik ugye?

Pedig működik, saját szememmel néztem végig több ilyen szituációt, hallgattam végig történeteket, amelyek erről szóltak.

Én kívülállóként hallgattam, láttam, így leesett. De aki benne van, annak nem!

És mit eredményez ez? Keserűség, szomorúság, fájdalom, düh, értetlenség, konfliktus, nem beszélünk egymással?

És mindezt mi magunk okozzuk magunknak!

De mivel nem tudatosan, így értetlenül állunk.

Borzasztó ugye? 

Mégis csináljuk!

Én is, ha benne vagyok legtöbbször nem veszem észre, csak ha van erőm utána megbeszélni, elemezni, átgondolni, akkor néha leesik. 

Az ám a jó élmény, egyszerre ideges az ember magára, egyszerre örül, hogy rájött milyen hülye volt...

De mi a megoldás?

Szerintem csak az, hogy átgondoljuk legjobb ha azonnal, közben, mielőtt mondjuk, tesszük, de ha az még nem megy legalább utána.

Rengeteg eszköz van erre - pl. a coaching-ban is - de egy őszinte beszélgetés, akár önmagammal, akár pár kérdésre választ adok magamnak (volt már ilyen? tettem én valakivel hasonlót?).

Nagyon jó pl. a család vagy rendszer állítás, utóbbi egyszerűbb, bármilyen figurával, tárggyal kiraksz egy szituációt, hol vagy te, ki mekkora, ki merre néz, vagy ki mit gondol? Ez segít kívülről látni a történetet.

Nagyon erős dolgokkal lehet szembesülni.

Miért jó egy segítő ilyenkor (coach, pszichológu, barát)?

Mert egyedül szinte lehetetlen szembenézni ezekkel a dolgokkal, szőnyeg alá söpörjük ha hirtelen beugrana egy gondolat, nem fogadjuk el, inkább hazudunk magunknak, mert az kevésbé fáj.

De egy segítőnek nem hazudunk...

Szerintem....