Konferencia, avagy hogyan viselkednek az emberek nem megszokott környezetben

A napokban lehetőségem volt részt venni egy két napos szakmai konferencián. Mivel 2 napos volt, így a napközbeni szakmai és nem szakmai programok mellett volt egy lazulós este is, mindennel ami a lazuláshoz kell:-)

Mindez lehetővé tette megfigyelni kollégákat, partnereket, ügyfeleket, hogyan is reagál az ember arra, ha kikerül a megszokott hétköznapi közegből (munkahely, iroda) egy kicsit másba (szálloda, előadások, egyéb programok, egy kis alkohol).
Nem nagy tudomány, hogy ilyenkor mindenki egy kicsit máshogy viselkedik, mint általában szokott, előkerülnek rejtett, mások által kevésbé ismert arcaik, tulajdonságaik.

Melyek ez? Csak egy gyors felsorolással: 
én két csoportot alkotnék, akire ez a közeg úgy hat, hogy attól jobban érzi magát:
rájuk jellemező: lazaság, nyitottság, többet beszél, mesél, anekdotázik (és nem csak az alkohol után), barátságos, barátkozik, érdeklődik mások iránt, a témák iránt,
a másik csoportra ellenben azok tartoznak, akik ebben a közegben kevésbé érzik jól magukat:
zárkózottabbak lesznek, csöndesebbek, inkább csak figyelnek, kevésbé vesznek részt a társalgásban, akár egyedül üldögélnek az előadáson vagy a programokon, beülnek a szaunába, és általában korán elmennek a szobába aludni.

Ezek az emberek a megszokott környezetükben is így viselkednek? Nem általános. Van aki igen, de van akire pont ellenkezőleg hat a változás és nyitott, bőbeszédűből válik csöndesebbé (ez a ritkább), vagy egy csöndes ember válik hangadóvá (itt pedig sokszor közrejátszik az alkohol).

Coaching szempontból nagyon érdekes és hasznos lehet, ha ezeket megfigyeli az ember akár kollégáin, partnerein, de legfőképpen saját  magán, hiszen ezzel is többet tudunk meg másokról és magunkról és talán jobban megértünk bizonyos reakciókat akár egy stresszhelyzetben, konfliktusban, Hiszen egy konferencia is lehet valakinek stresszhelyzet, az alkohol is előhozhat valakiből nyitottságot de némi agresszivitás is, mint egy konfliktusban. Tehát ismerjük meg a mellettünk élő, dolgozó embereket és a legközelebbi speciális helyzetet máris felkészültebben várhatjuk. Már lesz elképzelésünk róla, hogyan reagálhat pl. ügyfelünk, amikor közöljük vele, hogy valamit nem sikerült megoldani, vagy kollégánk, ha le akarjuk küldeni egy hétre vidékre.
Ha ezt tudjuk, már csak a kommunikációt kell hozzáigazítani, de erről majd egy következő bejegyzésben.

Ez nem egy összetett, speciális gyakorlat, így nem is kellene hozzá coach, hiszen mindenki át tudja gondolni egy ilyen konferencia után, hogy mire emlékszik, ki mit csinált, mit és hogyan mondott, viselkedett. Mégis sokszor nem tesszük meg, viszont ha elmegyünk egy "idegenhez", aki feltesz pár jól irányzott kérdést, eszünkbe juthat sok minden egy ilyen eseményről, összefoglalhatjuk és levonhatjuk a következtetéseket, amelyeket már alkalmazhatunk a legközelebbi speciális helyzetben ügyfelünkkel.

Sok sikert a gondolkodáshoz!