Hogyan jövök rá, mit nem csinálok jól pl. munkahelyen

Van akit foglalkoztat, van akit nem, hogy mindent, vagy legalábbis sok mindent vajon jól csinál-e az életében, de főleg a munkahelyén.

Utóbbi helyen ez azért is izgalmasabb, mert ha igen, akkor azt jobb esetben lehetőségekkel (előléptetés, jobb munka, több fizetés, több prémium), ha nem, akkor azt viszont előbb vagy utóbb negatív dolgokkal (kirúgás, lefokozás, fizetéscsökkentés, rosszabb munka, esetleg "csak" kirekesztés) "honorálhatják".

Az emberek egy része többé-kevésbé tisztában van azzal, hogy miben jó és miben kevésbé, vagy egyenesen nem neki való, de azért sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs. Sőt, aki kb. tudja, annak is vannak olyan előnyös és kevésbé jó tulajdonságai és kompetenicái, amelyekkel nincs tisztában.

Ezt egyébként az ilyesmivel foglalkozó szakirodalom VAK FOLT-nak is nevezi.

OK, de miért is fontos ez, hogy tudjam ezeket magamról (a fenti pozitív és negatív lehetőségeken felül)?

Egyrészt azért - és szerintem ez az egyik legfontosabb - hogy reális elvárásokat elvárásokat támasszak magammal szemben az egész életemre, de főleg a munkámmal kapcsolatban.

Pl. ne akarjak sport edző lenni, ha egyébként utálok mozogni, író, ha nem nagyon tudom magam írásban kifejezni, vagy előadó művész, ha már attól is rettegek ha a barátaim előtt az Activity-ben nekem kell mutogatni, vagy beszélni.

Lehet, hogy most sokan nevetnek,és ezek tényleg sarkított példák, de sajnos sokan akarnak olyasmit elérni, megvalósítani, olyan munkát, karriert, ami nem nekik való.

Persze nincs lehetetlen, ahogy le lehet küzdeni az egyes fóbiákat, úgy kitartással és tanulással sok mindent el lehet érni. Kérdés csak az milyen áron, és ér-e annyit a dolog számomra, amennyi áldozattal jár. Lehet, hogy feljutok a Mount Everest csúcsára, de vajon túlélem-e, vagy minden végtagom megmarad-e? De a reálisabb példáknál maradva, elérem, hogy én legyek a cégem egyik felső vezetője, de közben elhidegülök a feleségétől, beteg leszek a sok stressztől vagy mire felérek rájövök hogy utálom az egészet.

Na de maradjunk annál az esetnél, amikor valaki nagyjából a helyén van, azt csinálj amit szeret, de valami mégsem stimmel, nem jut előbbre, kifárad a nap végére, túl sokat idegeskedik, nincs más akire támaszkodhat, nem kapja meg a várt prémiumot, dicséretet, vagy a következő leépítésnél meglepő módon rá kerül sor.

Hogyan lehet, akkor kideríteni mi a baj, mi nincs rendben, min kellene változtatni?

Van néhány rettentően egyszerűnek tűnő módszer, amit mindjárt felsorolok. De egy fontos dolog mielőtt előtte tovább olvastok. Bármit kapok válaszként, azt csak akkor fogom elfogadni és fogok rajta változtatni, ha nyitottan, őszintén állok a kérdéshez. Ha csak megrándítom a vállam, vagy elkezdek dühöngeni, hogy  ez hülyeség és sosem csinálok ilyet, viselkedek így, vagy én mindig jól csinálom meg.. stb, akkor nem ér semmit az egész. Ilyenkor kapunk kemény válaszokat, szembesítéseket, ami nem mindig kellemes, de ha eldöntjük, hogy változtatni akarunk, akkor bizony nincs más út, szembe kell nézni a hibáinkkal, problémákkal. 

Tehát a módszerek. A lényeg, hogy valamilyen formában kérjek visszajelzést:

kérdezzem meg a főnökömet, beosztottamat (ha olyan a cég), közvetlen kollégámat, partnereket, akár egy adott szituációban, üggyel kapcsolatban, akár általában az együttműködésünkre vonatkozóan.

És hogy mit kérdezzünk?

Ez szabadon választott, akár konkrétan azt, hogy egy adott esetben, vitában, hogyan ítélte meg a reakciómat, viselkedésemet, jót vagy jól mondtam, válaszoltam, kommunikáltam?

Vagy általánosabban, hogy mit gondol rólam, milyen kolléga vagyok, milyen velem dolgozni? Mi az erősségem, miben vagyok kevésbé jó?  

Kérhetünk példákat is mindenre, de az is jó, ha csak a benyomásokat mondják el. Ha cikinek érezzük szóban, akkor kérhetjük írásban is. 

Van amikor ezt szervezett keretek között egyébként is megtörténik (teljesítményértékelés, 360 fokos kiértékelés, stb), akkor ezt "készen kapjuk", de akkor is - ha tudjuk a forrást - kérdezhetünk még.  

Amikor meghallgatjuk, elolvassuk a válaszokat, ne reagáljunk azonnal, ne kezdjünk el védekezni, vitatkozni. Csak pontosító kérdéseket tegyünk fel,ha nem értünk valamit.

Aztán van még egy módszer, hogy nem szóban, írásban kérünk visszajelzést, hanem csak figyelünk az akarva, akaratlanul elejtett megjegyzésekre, a másik fél arckifejezésére, testtartására, non- verbális kommunikációjára, amikor együtt dolgozunk. Ebből is sok mindent le lehet vonni, persze ehhez nem árt ismeri néhány alapszabály, de a legtöbb mimikát, testtartást azért megértjük (pl. elforduló, védekező, elrohan, stb). Ha valami érthetetlen reakciót tapasztalunk, persze erre is rá lehet kérdezni...

Aztán gondoljuk át, emésszük meg és tanuljunk belőle. Amin tudunk változtassunk, amin egyelőre tudunk, azt csak fogadjuk el magunkban.

Ha ez alapján rájövünk, hogy nem jó helyen vagyunk, lehet, hogy érdemes elgondolkodni a változtatáson, jobb valamit máshol újrakezdeni, mint senyvedni egy olyan munkában, ahol rosszul érezzük magunkat. 

Ha úgy döntök, hogy valamilyen tulajdonságomon pedig változtatni akarok, akkor készítsek erre egy tervet. Akár fejben, akár egy kis naplóban le is írhatom. Mit akarok elérni  - tűzzek ki egy célt, mikorra akarom elérni - határidő, és hogyan fogom elérni - egy akció terv. Persze ez nagyon könnyen hangzik, de a lényeg ez, a többi, a a tartalom egy kis gondolkodással, ötleteléssel, próbálgatással, teszteléssel, vagy valakivel megbeszélve (barát, családtag, akár kolléga és persze akár egy coach) kialakul.

Gondoljuk át ezeket a kérdéseket, ne féljünk visszajelzést kérni és legyünk bátrak változtatni, mert akár a mostani munkánkban is sokkal jobban érezhetjük magunkat, akár egy jobb munkát találhatunk, amiben ki tudunk teljesedni!

SOK sikert!