Megoldásműhely

Nem is olyan butaság ami a mesében van: "Tükröm tükröm mond meg nékem ki a legszebb a vidéken?" a tükör erre ugye a mesében - legtöbbször - saját magát mutatja meg... miről is szól ez, valóban CSAK arról, hogy ki a legszebb, vagy hogy én mit látok a tükörben? és mit is látok a tükörben? amit látni akarok (lásd vékony lány kövérnek, néha kövér lány vékonynak látja magát). Nem így van ez az életben is? Az agyoncsépelt vonzás törvénye is? Amit gondolok, azt kapom... Azt látom amit látni akarok (csak sokszor persze nem tudatosan). Na de az igazán érdekes mindez fordítva... A visszatükrözés. Ahogy viselkedem másokkal, úgy viselkednek ők is, ahogy gondolkozom róluk, úgy fognak ők is gondolkozni rólam. amit cselekszem, azt fogom visszakapni, ha jót teszek valakivel jót kapok vissza tőle, ha utálom, ő sem fog szeretni, ha rosszat teszek neki, hát tőle sem várhatok jót. Persze nem mindig ugyanattól jön a visszatürközés, van hogy csak egy másik embertől, nőtől, férfit...

Egyszer egy régi informatikai projektben egy már akkor is nyugdíjaskorú kollégámtól hallottam azt a kifejezést, hogy SZERVEZÉSI INTERFÉSZ. Ez azt jelenti,hogy ha két rendszer között nem sikerült informatikai adatkapcsolatot létesíteni valami miatt, akkor megteheti azt egy ember is. Tipikusan ilyen, egyik rendszerből lekérdez egy riportot és a másikba begépeli, vagy ennek továbbfejlesztett verziójában a riportot lementi és valahogy a másikban betölti de kézzel:-) D e ez a rövid IT-s duma csak egy kis bevezető volt, mai élményeimhez: ugyanis a mai napon - saját elnevezésemmel élve -a Humán interfész szerepét töltöttem be kollégáim között. Egymással különböző háttér okok miatt szót nem értő, vagy érteni nem akaró emberek között közvetítettem. Szó szerint, e gyik irodából a másikba vittem az információt, a felvetést és a választ. Persze azért próbáltam hozzátenni valamit, de leginkább csak a két álláspont puhítása, a kifejezések finomítása volt fontos és a sok sallang közül a lényeg...

Sokszor leszek figyelmes főleg üzleti, munkahelyi környezetben arra, hogy a tárgyaló felek szinte harcban állnak. Sokszor kommunikációs probléma, félreértés, vagy a szavak máshogy értése áll mögötte ahogy én látom. Ma is észrevettem egy megbeszélésen, hogy két ember szinte ugyanarról beszélt, vagy legalábbis ugyanazon témának, két oldaláról, aspektusáról, mégis szinte összevitatkoztak. Érdekes élmény, ha megfigyelőként csöndben tudsz maradni, egyből jobban meghallod és megérted mit mond a másik. És rájössz, hogy nem mondd ellent egyik ember a másiknak, csak máshogy fejezi ki magát, amit az egyik esetleg félreért. Vagy az is lehet, hogy szintén mivel nem FIGYEL igazán a másikra, azt hiszi, azt mondja, amit Ő mondana - ami egyébként lehet, hogy a saját fejében játszódik le.  /Gyakran hajlamosak vagyunk lejátszani magunkban előre, de akár online is egy párbeszédet és aztán észre sem vesszük ha a másik mást mond, mit amit mi képzeltünk és nem az Ő általa mondottakra reagálun...

Eddig is sokat hallottam - sőt egyszer saját szemmel is láttam - annak erejéről, hogy ha valaki ki tud lépni egy szituációból, milyen hatalmas, olykor durva, fejet a legszívesebben a falbavágó érzést okozó felismerésekre lehet szert tenni. Hát most úgy igazán megértettem mi ez. Mióta részmunkaidőben dolgozom a Multinál, azóta a napi körforgásból kiesek. Vagyis nem vonódok bele a mindennapi problémákba, harcokba, konfliktusokba, vitákba, azokat inkább csak utólag hallom, olvasom, látom az eredményét. FANTASZTIKUS.... Coach szemmel... De borzasztó emberi szemmel... A legszörnyűbb azzal szembesülni, hogy eddig a legtöbb nekem sem tűnt fel, hiszen benne voltam, egyik szereplőként, sodort az ár, az indulat, az érzések, a határidők, a megfelelés egymásnak, a főnöknek, a tulajdonosnak, az ügyfeleknek... És hát nem szép látni azt, hogy az emberek azért 90%-ban saját maguknak okozzák a problémáikat.  Igen, a munkahelyen is, talán főleg ott (na jó és a párkapcsolatban)....

Az Örök business coaching téma - hogyan osszuk be az időnket jól. Ami az érdekes és tapasztalat része az az, hogy multinál, kisebb, nagyobb cégeknél is látok üzletileg sikeres vezetőket akár olyant, aki jól beosztja az idejét, mindenhova pontosan érkezik, nem kell rá várni, nem csúszik el, de olyat is, aki ennek pont az ellentéte. Nyilván az egyik esetben kevesebb energia, bosszankodás árán, míg a másik esetben ebből több van, de talán megfontoltabb üzleti döntéseket lehet hozni, illetve rugalmasabban tudja az ilyen ember a nem várt akadályokat venni, kezelni. Mégis, mi a célravezető, és hogy lehet az optimumot elérni? Hogy tud valaki egyáltalán ebben változtatni? Tanultam én is több megoldást, módszert, eszközt arra, hogy egyáltalán felmérjük, mire mennyi időnk megy el - de pont az olyan emberek, akik elúsznak, nem fogják tudni felírni mikor mennyi ideig mit csinálnak szerintem....

Egy újabb érdekes emberi viselkedéssel szembesültem. A lenti ép talán túlzás (mivel az a skizofréniát mutatja), de valamiért mégis az jut eszembe erről a dologról. És, hogy miről is van szó? Arról amikor valaki állít valamit, viszont nem aszerint cselekszik, működik, hanem vagy részben máshogy, vagy sokszor teljesen ellentétesen az állításával. Mondok egy példát. Szervezeti változás egy új vezetői pozíciót indukál, és többünk előtt ismert, hogy egy kolléga - aki egyébként is összefogott már egy kisebb csapatot - szívesen elvállalná ezt a beosztást. Viszont a kolléga - szóban legalábbis - azt fejezi ki, hogy nem Ő nem akar vezető lenni, nem igényli ezt a pozíciót, Ő csak tenni szeretné a dolgát. Közben viszont úgy viselkedik, hogy abból kiderült, valójában vágyik rá, akarja. Aztán amikor kiderül, hogy nem Ő kapja meg, akkor m egsértődik, rosszul esik neki, kiakad , stb. Ha egy ilyen szituációban megpróbáljuk szembesíteni az illetőt azzal, hogy ugye Te valójában akartad ezt a ...

Az is egy gyakran előforduló szituáció kollégák körében, amikor panaszkodnak, hogy mindent nekik kell csinálni, semmire nincs idejük, éjjel-nappal dolgoznak , mégis, amikor lenne valaki, akinek átadhatnák a feladatok egy részét, akkor nem teszik meg . Ilyenkor jönnek az olyan indokok, hogy hamarabb megcsinálom, mint, hogy elmagyarázzam , vagy, hogy nem tudja más megcsinálni , nem jól csinálja meg, utána ugyanannyi idő a javítá s, stb. Vajon mi van emögött, a pozíció féltése, hogyha más megtanulja rám már nem lesz szükség? Vagy egyfajta önbizalomhiány, hogy nem tudom átadni, mi lesz velem azután? Hogy lehet ezt jól kezelni? Néha még azt is nehéz megláttatni az illetővel, hogy mit is csinál valójában (vagyis hogy sok a munkája, mégsem adja át), mert nem hiszi el? ...