Még nem késő, hogy nekiállj

az évet már a régi/új hivatásoddal zárhatod!

Miért „mondom” ezt? Mert ebből az évből eltelt bő 2,5 hónap. Ezen időszak alatt általában többé kevésbé lezártuk magunkban a múlt évet (éveket), és valóban elkezdtük az ideit.

Azért írom, hogy valóban, mert sokszor hajlamosak vagyunk a múltban élni, és szerintem egy új év eleje tipikusan olyan, amikor még gondolatban sokat időzünk a tavalyi eseményeken, történéseken, fájdalmakon, talán örömökön is. Mert még közel van, még nagyon élő. Kell egy kis idő, amíg ezek lecsendesülnek, az áthúzódó ügyek is lezárulnak.

Aztán lassan január végére elfogadjuk, hogy más új év van, új évszámot kell a dátumra írni és elindul egy új ciklus. Ki éppen milyen élethelyzetben van, várja/ tervezi a tavaszi szünetet, aztán elkezdünk gondolkodni a húsvéton, pünkösdön, lassan a nyári szabadságokon is, majd akár az is eszünkbe jut, hogy mi lesz ősztől, hiszen akkor is sok minden (akár iskola, tanfolyam) kezdődhet.

Mindeközben pedig akarva – akaratlanul, egy kicsit az egész évünket átgondoljuk.  Persze legjobb, ha ezt tudatosan tesszük, vagyis megtervezzük az évünket, mit akarunk elérni, milyen célokat, mikorra, mi kell ahhoz, stb (erről szólt egy korábbi bejegyzésem: Év zárás Én Utam módra, amit sosem késő megtenni, még akár most március végén sem).

És ha sikerült belevetnünk magunkat a 2017-es évbe, akár még terveink is vannak, akkor mi kell még? Hát, talán az egyik legfontosabb dolog az, hogy a hétköznapokban is jól érezzük magunkat, a lehetőségeinkhez képest elégedettek legyünk és talán boldogok is?!

De miből is állnak a hétköznapok?

Persze akinek családja, gyermekei vannak, azoknak bőven áll logisztikából, kinek, mikorra hova kell odaérni, elhozni, elmenni érte. Meg állnak jó esetbe kikapcsolódós programokból is, színház, mozi, gyerek program, baráti találkozó és persze ott a hétvége, amikor ezekre még bővebben juthat idő. De mit csinálunk két program és fuvarozás között?

Hát azt hiszem, a legtöbben dolgozunk.

Vagy munkahelyen, vagy otthon, hiszen, aki kisgyerekkel van szülési szabadságon (tudom, nem ez a pontos név, de engedjétek meg, hogy ezzel a gyűjtő fogalmat használjam), vagy otthonról dolgozik, vagy háztartásbeli, az mind egyfajta munka, vagy hivatás.

Szerintem pedig hiába minden magasröptű terv, hogy mit szeretnék elérni fél év, egy év, pár év távlatába, hogy fogok élni, stb.. ha a mindennapjaimban nem tudok kiegyensúlyozott lenni. Ennek viszont egyik elég jelentős eleme az, hogy milyen munkahelyre, irodába, közösségbe járok el naponta és hogyan telik el az a 4 – 6 – 8 – 10 – akár 12 óra nap mind nap.

Nem mindegy a hely, a környezet, a kollégák, főként a főnök, de ami a legfontosabb, hogy amit csinálok, azt mennyire szeretem, mennyire lelkesít, találok benne pozitív kihívást, jólesően teszem le a munkát délután?

Ezen kicsit hosszabb bevezető után kanyarodok vissza a cikk kezdetéhez. Miért írom, hogy itt az ideje ezen elgondolkodni? Mert ha most elkezded átgondolni, hogy szereted-e a munkád/ hivatásod, ha rájössz, hogy nem igazán, és elkezdesz ezen a témán dolgozni, akkor a hátralévő kb. 9 hónap alatt elég sok mindent el tudsz érni ezen a téren.

Vagyis év végéig rájöhetsz mit nem szeretsz, azon hogyan változtass, akár kitalálhatod mivel szeretnél foglalkozni és ennyi idő alatt el is kezdheted azt megvalósítani.

Ha „csak” egy másik állást keresel, arra legjobb idő nyár előtt, vagy ősztől belevágni, ha más területen folytatnád, akkor tavasszal sok tanfolyam, képzés indul, de ha komolyabb tanulásba vágnál, azt szeptembertől megteheted (akár addig felkészülve rá, felvételizve).

De ha csak idő kell, amíg kirajzolódik, hogy mit csinálnál szívesen és azt hogy érnéd el, adj magadnak pár hónapot, találd ki, tervezd meg és év vége előtt kezdd el.

Fantasztikus érzés lenne, ha 2018-at már egy új hivatással, munkával, pozícióval kezdenéd nem?

Nemcsak egy új év, de kicsit egy új kezdet is! Hm?

De persze ne csak új munkahelyben, karrier területre gondoljatok. Lehet, hogy csak a mostanin kellene valamit változtatni, akár heti egy nap otthonról, vagy más munkarend, előbb, későbbi kezdés, ha megteheted?

Akár csak tisztázni a viszonyokat, felelősségedet, hatáskörödet? Akár megtenni a régóta halasztott Beszélgetés a főnököddel, a felgyűlt problémákról, feszültségekről?

Vagy ugyanazon a munkahelyen esetleg egy másik pozíció, vagy másik csapat, szervezeti egység? Akár egy kicsit más területen?

Aztán ott van a lehetősége annak is, hogy valami teljesen újba kezdj. Akár úgy is, hogy elmenj tanulni valami mást. Sosincs ehhez késő, hallottam 80 éves egyetemistáról is. Na persze ez szélsőség, de 30, 40 évesen miért ne lehetne új karriert kezdeni?

Végül pedig ott a lehetősége saját vállalkozás indításának is. Ma már annyiféle területen kezdenek az emberek saját cégbe.

Neked melyikre van vajon szükséged?

Mihez lenne kedved?

Mitől éreznéd jobban magad a hétköznapjaidon, végső soron pedig az életedben?

Milyen munkában lennél jó, mit élveznél?

Mi segítene, hogy kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb legyél? Hogy kevésbé stresszes, ideges, vagy fáradt legyél? Hogy jobban élvezd a családod, párod társaságát, vagy akár jobban oda tudj figyeli rájuk?

Érdemes elgondolkodni ezeken a kérdéseken.

Egyrészt mert tényleg fontos a munka, az idő miatt, amit elvisz egy napból, de azért is, mert nagyban meghatározza hogyan érezzük magunkat, mennyire vagyunk elégedettek magunkkal is. Mert a legtöbb sikert és kudarcot is általában itt éljük meg…

És érdemes ezen elmélázni azért is, mert kisülhet belőle valami nagyon jó dolog is. Hiszen gyakran erre még gondolni sem merünk, hogy én mást is csinálhatnák, máshoz is értenék, másban is jó lennék? Ugyan már, legyintünk..

Aztán amikor egy kicsit átgondoljuk, rájöhetünk, hogy már régóta vágyunk valamire,  kipróbálnánk valamit, ami talán nem is elérhetetlen.

Gondold át, a Te munkád, álmaid munkája?

Nem? Akkor mi lenne az?

Hogy ne csak túléljük a munkanapokat, hanem élvezzük is!

ui: ha átgondoltad és belevágnál valamibe, az Ingyenes mini-tréning 2. fejezetében találsz hozzá segítséget (vagy a Körutazás e-könyv egy teljes fejezete foglalkozik az Álom munkával)